Oliver
A mai nap remek volt.Sikerült rávennem Sam-et,hogy velem töltse a napot.Ha igy belegondolok elég könnyen belement.Első pillanattól kezdve valami megfogott benne.Tudom,hogy önfejű és nehéz eset,de nekem mégis ő kell,még az sem érdekel,hogy ember.Régebben ez a dolog meggátólt volna de most teljesen hidegen hagy.Ráérek ezen gondolkodni ha majd komolyabb lesz aköztünk a dolog.Nehéz volt elválnom tőle,legszivesebben csak vele lennék.Imádom a mosolyát és azokat a nagy zöld szemeit.Még senki nem váltott ki belőlem ilyen érzelmeket,peddig csak két napja ismerem.
Ugy elmerültem a gondolataimban,hogy észre se vettem,hogy már ithon vagyok.
Amikor beléptem a nappali üres volt.Gondolom mindenki a szobályában van.Alig tettem két lépést Chris már a nyakamban volt.
-Ugy Sammel voltál?-kérdezte egy levakarhatatlan vigyorral a képén.
-Elsősorban neked is szia,mádsodsorban peddig semmi közöd hozzá.-imádtam piszkálni Christ,mindig olyan kiváncsi,de hiába is probálna az ’ember’ bármit is eltitkolni elöle,ugyse sikerülne.
-Na gyere már Oli részleteket akarok-nézet rám nagy boci szemekkel.
Nem volt más választásom elmeséltem neki mindent.Tudtam,hogy az egész ház halja,de nem érdekelt.
Épp hogy befejeztem a mesélést Nathen lépet be a nappaliba Sophyval.
-Hallom becsajoztál öcsi-vigyorgott-de a helyedben vigyáznék vele csinibaba nem olyan ártatlan mint ahogy kinéz.
-Pofa be Nath!
-Jol van na én csak montam.-emelte fel maga elött a kezeit vedekezésképpen.
-Fejezzétek be fiuk-szolt ránk anya-nem szeretem ha veszekedtek.
-Bocs anya-adtam neki egy puszit majd felmentem a szobámba.
Általába jol kijövünk Nathel,de néha elég nagy a szája.
Elég hosszuvolt a nap igy ugy döntöttem lefekszek aludni.A hiedelemel ellentétben igenis tudunk aludni,és még a napra is kimehetünk.Igaz, hogy börünk érzékenyebb a nap sugaraira mint az embereké de nem vészes.Nincs szükségünk alvásra és ételre sem,de mi mindkettöt szoktuk csinálni,csak , hogy fentarcsuk a látszatott.Az emberi étel elfogyasztása nem okozott gondot,csak épp hiábavaló volt.Sose lakunk jol töle.
Elég korán keltem,igy még volt időm zuhanyozni és elmenni vadászni.
Mire visszaértem már mindenki a nappaliban várt indulásra készen.Chris és Paul velem jötted,mig a többiek Ashleyvel mentek.Samékkel a versenypályán találkozunk.Ők már teljes harci diszbe vártak minket.
-Csak ,hogy végre itt vagytok-monta Tom-már elakartuk kezdeni nélkületek.
-Bocs haver de Oli után kellett várni-monta Nath majd kezett fogtak.
Mi is átöltöztünk majd felosztottuk a csapatokat.Sam Chrissel volt egy kocsiba,Tom Johnnal,Ashley Felixel,Nath Sophyvan és én Paullal.
-Hát akkor sok sikert mindenkinek,gyözzön a jobbik,habár eddig még senkinek sem sikerűlt legyöznie Samantát.-jelentette ki Tom
-Ténleg?Én mégis megprobálnám,de ha nyerek eljösz velem vacsorázni.-jelentettem ki.
-Rendben- eggyezet bele Sam egy mosoly kiséretében.
A pálya az erdőn kersztűl vezetett,és elég sok veszélyes kanyar volt benne.Már voltunk itt párszor a családommal igy jol ismertem a pályát.A futam nagy részén én vezettem,de az eggyik kanyarban Sam kicselezett és sikerűlt megelöznie.Hiába probáltam visszanyerni a vezető poziciomat nem sikerűlt.Sam nyerte a futamot igy a vacsora is ugrott.
-Hát Oli ezt benézted-vigasztalt a futam végén Sophy.
-Én elöre szoltam-nevetett Tom
-Oliver,ha még mindig szeretnél elvinni vacsorázni én benne vagyok.
Egy pillanatig csak álltam ott és őt néztem.Nem jött,hogy elhidjem,amit mondot.
-Nyolcra érted megyek-feleltem mikor kitisztult vége az agyam.
Sam
Nem jön, hogy elhiggyen,hogy az elöbb az montam Olivernek elmegyek vele vacsorázni.Én nem ilyen vagyok.Szeretem kéretni magam,nem megyek bele egykönnyen egy randiba,és most mégis este nyolckor vacsorázni visz.Nem tudom miért de mégis boldogsággal tölt el a dolog és ráadásul még izgulok is.Na ne ez már tulzás!Nyugodj le Sam ez csak egy randi.
Mire hazaértünk már kész volt az ebéd,igy mind leültünk enni.Már nagyon éhes voltam.
-Na és mi volt a versenypályán?-kérdezte Amilie miközben tálalta az ebédet.
-Oliver randira hivta Samet,ő meg igent mondott-vigyorgott Josh.Ilyenkor jön ,hogy leüssem.
-És én ezt csak most tudom meg-ujjongot Amilie.
-Ebéd után akaram elmondani de a kis buzgomocsing közbeszolt.Amugy meg szükségem lesz rád a ruhaválasztásban.
-Persze már alig várom.
Ebéd után elmentem zuhanyozni majd egy orás ruhaproba után meglett a megfelelő ruha.Tele van a gardrobom olyan ruhákkal amiket sose hortam.Ha meglátok egy ruhát ami tetszik röktön megveszem,és lehet sose hordom.
Egy egyszerű krém szinű ruhát választottunk,hozzá meg egy fekete szövetkabátott.Amelie feltüzte a hajamat,kisminkel egy picit és már kész is voltam.Még volt 15 perc nyolcig.
-Jaj Amelie ugy izgulok mind egy tini aki az első randijára megy-toporzékoltam a szoba közepén.
-Tetszik neked Oliver igaz?
-Igen de ezzel nem segitesz-mondtam kétségbeesett arcal.Mi a fenéért izgulok ennyire?
-Nyugodj meg!Az a helyzet, hogy törödsz a sráccal és azt szeretnéd,hogy minden jol sikerűjön.
Alig érkezte befejezni a mondandoját már csengettek is.Amelie nyitott ajtot.
Be kell vallanom piszok jol áll Olivernek az öltöny.Alig tudtam levenni róla a szemem,de ahogy láttam ezzel ő sincs másként.
-Gyönyörű vagy-szolalt meg egy idő után.
-Köszönöm-remélem nem vette észre,hogy elpirulta.
-Ezt neked hoztam-nyujtott át nekem egy csokor bordó orhideát.
-Köszönöm,nagyon szépek.
Megkértem Ameliet,hogy tegye vizbe a virágokat,majd elindultunk.
Oliver kinyitotta elöttem a kocsi ajtaját,hogy beszáljak.A kocsiban jo meleg volt,látom mindenre gondolt.
Egy tengerparti étterembe hozott.Nagyon tetszett.Mindeggyik asztalon gyerta és egy apró csokor fehér rozsa volt.Magas barna oszlopok domináltak ,melyek belülről voltak megvilágitva.A mennyezet fából volt,a székek helyett peddig fotelek.Egyszerűen tökéletes volt.
Minden nagyon finom volt,de legjobban mégis a desszert izlet.Elég édesszáju vagyok.
Oliver hirtelen felállt és felém nyujtotta a kezét.
-Eljönnél velem táncolni-kérdezte egy mosoly kiséretébe.
Ki tudna neki ellenállni ?Majd elolvadtam mikor rámnézett.
-Örömmel-csak ennyit dudtam kinyögni.
Kéz a kézben sétáltunk a táncparkett fele.Amikor odaértünk Oliver szorosan magához vont majd eggyik kezét a derekamra csusztatt.Kirázott a hideg,de nem azért mert fáztam,hanem az érintésétől.Szerencse,hogy erösen fogott,masképp összeestem volna.Végig egymás szemébe nézve táncoltunk.Nem tudom mennyi ideig táncolhattunk,de már az étterem kezdett kiürülni.Nehezen de mégis elszakadtunk egymástól és visszamentünk az asztalunkhoz.Oliver rendezte a számlát,aztán elmentünk.
-Nincs kedved sétálni eggyet?-kérdezte mikor kiértünk az étteremből.
-De,mehetünk.
Ölelkezve sétáltunk a parton.Elég hideg volt,de nem fáztam,mert hozzábujtam.Telihold volt.Gyönyörű látványt nyujtott a tenger,ahogy vissztüktözödött tajta a hold.
Egyszer csak Olivert szembeforditott magával és mélyen a szemembe nézett.Lassan végigsimitott a kézfejével az arcomon.Leirhatatlan érzések futottak át bennem abban a pillanatba.A következő percben ara eszméltem,hogy ajkai az enyémre tapadnak. Mintha millio kis pillango rebdesne a gyomromban.Szétnyitottam ajkaimat és a nyelve bebocsájtást nyert a számba.Eleinte csak finoman mozogtak nyelveink,majd egyre hevesebben.Sosem akartam abbahagyni,és ahogy láttam ő sem.
Ott és akkor tisztult le bennek,hogy most már nincs vissza ut.
Még egy ideig ott ültünk,majd hazavitt.Elkisért a bejáratig.Alig birtunk elszakadni egymástól.Mikor befejeztünk egy csokot és beakartam menni,mindi visszarántott mégegyre.
-Most már tényle mennem kell,késő van.Holnap találkozunk,addig csak kibirod valahogy.
Még egy utolsó csokot váltottunk majd bementem.Már mindenki aludt.Elég késő volt.Átöltöztem és bebujtam az ágyba.Alig birtam elaludni.Az estén és Oliveren járt az eszem.Leirhatalanul boldog voltam.
Tudom ,hogy azt mondtam szombatig nem lesz uj de valentinnap lévén összehoztam egy rövidebb fejezetet.Belevittem egy kis romantikát is.Remélem tetszik.
Puszi.Jo olvasást.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése