2. fejezet

Sam kedvenc zongoradarabja,amit Olivernek játszik

Ide viszi el Oliver Samet


Hazaérve röktön belevetettem magam a munkámba ,rengeteg dolgom volt.Amelie elégg feldühödött rám, mert nem voltam képes leülni velük nyugottan megebédelni csak bekaptam pár falatott és már rohantam is a doldozoszobámba.Néhány ügyem függöbe maradt és muszáj volt elintézzem öket és még pár papirt is átkellett fésüljek.Déután elmentünk a fiukkal motorozni.Amelie nem tatrott velünk mivel Emmával volt talákozoja.Nemsokára lesz egy jotékonysági est amit Emma és Amilie szerveznek,és még meg akartak beszélni pár részletet a nappalinkal kapcsoltban mivel Amilie szerette volna felujitani és Emma volt a lakberendezönk.Greenék nagyon jóban voltak Santosékkal,habár még eggyik család sem fedte fel egymás elött a titkát.Mi persze tudtuk,hogy ők vámpirok,de nekik fogalmuk se volt,hogy mi halhatatlanok vagyunk.
Elég sokáig elvoltunk,már kezdett sötétedni mire hazaértünk.Emma még mindig nálunk volt és még javában folyt a tervezés mikor észrevették,hogy megérkeztünk.Emma felált és felém jött majd kezet nyujtott.
-Szia.Emma Santos vagyok, nem hiszem, hogy volt alkalmunk megismerkedni.-Ő volt a Santos gyerekek nevelőanyja.Gyönyörű nő,hosszu fekete haj,kreol bőr és mindig mosolyog.
-Samanta Turner,de szolits csak Samnek.-nyujtottam én is a kezem.
-Nagyon sok mindent hallottam rólad,Amilie már alig várta,hogy ideköltözz.
-Hát elhiszem,ők is nagyon hiányoztak nekem,és hogy az igazat megvaljam szeretek itt lenni,elég nyugis kis város.Na jo nem huzom tovább a szot megyek zuhanyozni meg átöltözni.
-Rendben,de ha kész vagy gyere és nézd meg miben eggyeztünk meg Emmával,elvégre ez a te nappalid is és a fiukat hiába is kérdezném ugyis csak huznák a válukat.
Bolintottam,majd a lakosztályom felé vetem az irányt.Jo volt végre lezuhanyozni és átöltözni.Miutám mindezzel végeztem visszamentem a csajokhoz.Nagyon teteszettek a szinek és a butorok amiket kiválasztottak , lényegében Amelie-vel megeggyezik az izlésünk.
Megkértem Emmát meséljen egy kicsit magáról és a családjáról,igy hátha több dolgot megtudok roluk.
Beszélgetésünket a csengő zavarta meg.Én mentem ajtót nyitni,és legnagyobb meglepetésemre Oliver állt az ajtó elött.
-Pont jol időzitettél,igy legaláb nem tudunk kiplegykálni a csajokkal-mondtam egy mosoly kiséretében.Egy picit meglepödott,hogy mennyire barátságos vagyok,mintha ézeréves haverok lennénk,peddig még csak kétszer láttuk egymást.A végén ő is elmosolyodott.Be kell vallanom nagyon aranyos a srác,de tudtam,nem szabad ilyenekre gondolnom.
-Gyere beljebb,jah amugy meg Sam Turner vagyok –nyujtottam felé a kezem.
-Oliver Santos,örülök,hogy megismerhetlek.
Kezetfogtunk és Oliver abban reménykedett, igy mindent megfog tudni rólam , de tévedett.Az egész Santos család képességét blokkoltam,igy egyikük képessége sem müködik rajtunk.Mondhatni imminisak vagyunk rájuk.
Elég furcsán nézett mikor rájött,hogy semmit nem tudott meg tölem de nem érdekelt.
-Emma a nappaliban van gyere oakisérlek.
-Szia Oliver,nem kérsz egy italt?-kérdezte Amilie
-Nem köszönöm,vezetek.
-Amig ti beszélgettek körbevezetem Olivert a házban.
Megmutattam neki az egész házat.A legjobban a könyvtár tetszett neki nem hitte volna,hogy ilyen sok könyvünk van.Ha tudta volna hogy ez még negyede se a gyüjteményemnek akkor lepödott volna meg igazán.Épp a fiukhoz igyekeztünk mikor megakadt a szeme a zongorámon.
-Ez gyönyörű!Ki zongorázik közületek?-kérdezte de még mindig nem tudta levenni a zongoráról a szemét.
-Leginkább én de néha Tomas is szokott.
-Játszanál nekem valamit rajta?-kérdezte egy csábos mosoly kiséretében.
-Persze-feleltem.Most miért ne?Szeretek zongorázni,és föleg ha ilyen szépen kérik ki tudna ellenállni.Leültem és elkeztem játszani a kedvenc számomat.Még kotta sem kellet hozzá,akár csukot szemmel is eltudnám játszani.Egész végig magamon éreztem a pillantását.Elég fura volt de nem kellemetle.Mikor befejeztem felé fordultam.
-Ez gyönyörű volt.
-Köszi ez a kedvencem,már nagyon sokszor játszottam el.
Ezután lementünk a fiukhoz a garázsba.Legtöbb idejüket itt töltik tuningolják és fejlesztik legtöbbször az és kocsiimat,de volt mikor az övéket is szerelgették.
-Wow jo kis járgányaitok vannak fiuk.-monta Oli amint beértünk.
-Kösz!De csak az a három a miénk a többi Samé-nevetett Tom
Hát igen ez van a kocsik és a sebesség a gyengém.
- Még ilyen csajjal nem talalkoztam akinek ennyi kocsija legyen,és nem is akármilyen kocsik-nevetett Oli.
-Hát igen egyedi est vagyok-mondtam vigyorogva.
Még egy ideig elvoltunk lent a garázsba. Miután Santosék elmentek segitettem Johnnak a háziba azután vacsoráztunk majd elvonultam a szobámba.Átöltöztem és bebujtam az ágyba filmet nezni.
Nem sokkal késöbb Amilie jött be a szobába és befészkelte magát mellém.
-Na mi a véleményed Oliverről?-kérdezte ártatlanul.
-Jo fej srác és aranyos de miért?-néztem rá gyanakvoan.
-Hát ahogy láttam felkeltetted az érdéklödését.Adhatál magatoknak egy esélyt.
-Nem erről szo sem lehet.Meg amugy is csak most ismertem meg.
-Mit számit mikor ismerted meg,rávetetted te már magad olyan pasikra is akiket nem ismertél.És most légyszi ne gyere nekem azzal,hogy azért nem érdekel Oliver mert vámpir.
-Tudod te is jol , a Marcussal történtek után megigértem,hogy többet nem kerülök közelebbi kapcsolatba egy vámpirral .
Marcus és testvére Lucas a nagy Vlad Tepes fiai voltak.Vladot,mindenki csak Drakula grofként ismerte.Rettenetesen kegyetlen vámpir volt.Mindenki félt tőle.Aki nem volt hajlandok behodolni neki,vagy ellenszegült vele karobahuzatta.Drakula halála után a fiuk vették át az uralmat minden és mindenki felett.Marcus volt a nagyobbik testvér igy a döntéseket mindig ő hozta.Szerencsére a testvérek nem voltak olyanok mint az apjuk.Marcusban volt egy kis gyilkolási hajlam , de Lucas, vele ellentétben mindig is nyudot és megfontolt volt.A testvéreknek rettentő nagy hatalmuk volt,mindenki retteget tölük.Kevesen voltak akik ismerték Marcus másik oldalát is.Nem igazán engedett senkit közel magához.Én viszon kivétel voltam ezalol.Három hétig járt utánam mig végűl beleeggyeztem egy randiba.Egy partyn talákzotunk elöször.Megvolt szokva,hogy mindenki őt akarja és lesik minden ohaját,sohaját.Velem elég nehéz dolga volt.Minnél jobban elutasitottam,ő annal jobban akart.Miutaán beleegyeztem a randiba nem volt vissza ut.60 évig éltem vele ,amiből 20-at a menyasszonyként.Rengeteget veszekedtünk de mégis halálosan szerelmesek voltunk egymásba.Egy nap néhány vámpir megszegte a szabályokat igy Marcus pár katonájával elment simitcsa el a dolgokat.Aznap elég csunyán összekaptunk igy én inkább othon maradtam.Akkor még nem tudtam ,hogy ez volt a legnagyobb hiba amit életembe elkövettem.Erről a csatáról sajnos nem tért vissza.Csak magam hibáztattam az egészert.Meg tudtam volna védeni,és ami mégjobban rontott a hejzeten az volt,hogy orditozva váltunk el egymástól.Azon a napon meigértem,hogy nem leszek többet szerelmes egy vámpirba sem.Mivel én voltam Marcus jegyese,minden rám hárult.A döntéseket most már Marcus helyet én kellett meghozzam és mindenről nekem kellett intézkedni.Nem igazán szerettem ezt csinálni ,igy rábiztam az egészet Lucasra és eljöttem.A fontos döntéseket még mindig én hozom meg ,és más ügyekben is konzultálni szoktunk,de nem élek velük.
A godolataimból Amelie ragadott ki.
-Már bocs de te teljesen hüly vagy !Ez az egész évekkel ezelött volt.Felejcsd már el!
-Nem megy ércsd meg nem megy-mondtam elkeseredetten-még mindig fáj az ami történt.
-Rendben de legaláb igérd meg,ha közeledik hozzád adsz neki egy esélyt és nem menekülsz el ahogy szoktál.Itt az ideje,hogy legyen egy normális kapcsolatod.Nem sirathatod örökké Marcust.Igérd meg hogy adsz neki egy esélyt!
-Jo majd meglátom
-Nem majd meglátod igérd meg !
-Jol van na igérem.Most már elégedett vagy?
-Mindezt csak érted teszem tudod ,hogy szeretlek és csak neked akarok jot.
-Tudom és én is szeretlek de kicsit félek ettől az egésztől.
-Nincs mitől félj,nincs miért.Amikor eljön a megfelelő pillanat a szivedre halgass és ne az agyadra.-megpuszilt majd kiment .
Még egy ideig ezen rágodtam,meg Oliveren. Be kell valjam magamnak,hogy szipmpatikus nekem ez a srác.Már mikor elöször megláttam valami megfogott benne.

Elég korán keltem ma reggel,igy elmentem futni.Nagyon szerettem futni,föleg az erdőben és az egészben az volt a legjobb,hogy sose fáradtam ki.Miota halhatatlan vagyok sose fáradok ,nem izzadok,a szivem ugyanolyan ütemben ver ha szaladok mint mikor épp egy filmet nézek a fotelban.Nem jöttem rá mért van ez de tetszik.
Mire visszaértem már a többiek is ébren voltak,és a reggeli is kész volt.Gyorsan átöltöztem és csatlakoztam a hozzájuk az asztalhoz.
-Elég korán keltél ma-jegyezte meg Tomas.
-Hát igen nem birtam tovább aludni,igy elmentem futni.Amugy te meg mész ma dolgozni?
Tomas a helyi korház igazgatoja .Sose hittem volna,hogy egyszer orvos lesz,habár ember korában elég gyakran látogatta a korházakat.Mindig csinált valamit,vagy a lábát törte el,vagy a kezét.Elég extrém sportokat üzött akkoriban,habár ez most sem változott.
Amilie rendezvényszervezőként dolgozik de leginkább ithon.Ritkán szokott bemenni az irodába.
-Igen,van egy kis papirmunkám és pár betegre is rá kell nézzek.
-Mivel holnap nincs orám arra gondoltam kimehetnénk a versenypájára.Mit szoltok hozza?Santosékat is hivhatjuk.
-Én benne vagyok-vigyorgot Tom
-Nekem sajnos holnap elkell mennem megnézni a jotékonysági bál hejszinét
-Kár,hogy nem jösz velünk anya,én már alig várom.
-Na akkor ezt megbeszéltük. Késöbb odaszolok, hogy holnapra lefoglaljuk a pályát,de most indulnom kell mert lekésem az első kurzusom.
Ma egyedűl mentem,mert Johnnak késöbb volt orája.
Hiába siettem,mégiscsak késve értem be,de nem gond egy szép mosolyal bármit meglehet oldani.
Két unalmas kurzusom vol és még lesz késöbb egy szemináriumom,de addig van másfél orám.
Lementem a büfébe vettem valami kaját majd kimentem és leültem egy padra.Elövettem a notebookom és gondoltam megnézem van-e uj mailem.
Belemerültem az olvasásba és észre se vettem,hogy Oliver leült mellém.
-Szia,válami nagyon érdekeset olvashatsz ha észre se veszed,hogy leültem melléd
-Jaj bocs, csak az eggyik cég átküldott nekem néhány szerzödést,azokat olvasgattam.
-Semmi gond,amugy neked saját céged van?-kérdezte felhuzott szemöldokkel.Ezen nevetnem kellet.
-Aranyos vagy mikor nevetsz-mont mosolyogva.
-Most komolyan ez a duma beszokot jönni valaha a csajoknál?
-Most miért ezt komolyan gondoltam.
-Hát akkor köszönöm.
-Nincs mit,ez az igazság.
-Na jo ne firtassuk tovább a dolgokat.Inkább válcsunk témát.Holnap van valami programotok?
-Nem tudok rola.Miért?
-Ha van kedvetek kijöhetnétek velem és a fiukkal a versenypájára.
-Nem rosz ötlet,szolok a többieknek.
-Rendben,most már indulnunk kéne , öt perc mulva kedödik a következő oránk.
-Igazság szerint nincs nagy kedvem bemenni a következő orára. Van kedved kocsikázni eggyet?
Normális esetben nem kell kétszer mondani,de most...Nem igazán tudtam mit tegyek.Végül ugy döntöttem belemegyek.
-De miért ne.
Oliver kocsijával mentünk,az enyémet a parkoloba hagytuk,majd késöbb vissajövünk érte.
Fogalmam sem volt hova megyünk de nem is nagyon érdekelt.A lényeg , hogy nem kell kibirjak még egy unalmas orát.
Már egy idej jöttunk mikor Oliver lassitani kezdett majd leparkolt.
-Hol vagyunk?
-Majd meglátod!
Kiszáltan a kocsiból és követtem Olivert.Nemsokára egy parszakaszon találtuk magunkat,ahonnan látszott az egész kikötő.Nagyon szép volt.
Oliver leült egy padra.Én még bámészkodtam egy kicsit , majd mellé ültem.Egy ideig csak ott ültünk szotlanul és bámultuk a tályat.A csendet Oli törte meg.
-És mesély valamit magadról-kérte.
-Mit szeretnél tudni?
-Kedvenc szin,virág,étel,énekes?
-Kedven szinem a krém,virág orhidea,étel pizza,énekes nem igazán van,mindent halgatok ami tetszik ,zenei stilustól függetlenűl.
-Kedvenc város?
-Velence
-Ezt még lánytól sose kérdeztem de kedvenc auto?-Ezen nevetnem kellet de végűl válaszoltam.
-Mclaren Mercedes
-Azta nem semmi
-Hát igen,szeretem a kocsikat
-Ilyet még lánytól nem hallottam
-Hát igen én nem vagyok átlagos lány
-Azt már az első találkazásunk ota gondoltam
-Amugy neked mi a kedvenc kocsid?
-Lamborghini Murcielago-felete egy vigyor kiséretében.
-Hát nem is tudom-fintorogtam- volt már Lamborghinim,de nem voltam annyira oda érte.A Mclarenem jobban szeretem
-Ácsi-ácsi neked van egy Mclarend?-kérdezte tátott szájjal
-Aham
-Az egyszer bisztos,hogy még egy ilyen lány mid te nincs.
-Hát nem valoszinű,hogy van.Na mindegy haggyuk az én fényezésem.Most én jövök.Én kérdezek te felelsz.
Egész nap beszélgettünk.Rengeteg dolgot tudtam meg róla és a családjáról.Már kezdett sötétedni mikor visszavitt a kocsimhoz.
Ahogy hazaértem,rögtön nekiestem a hütönek,kopogott a szemem az éségtől.
-Szia.Hol jártál ilyen késöig?-zavarta meg a nagy lakomázásomat Amelie.
-Oliverrel voltam a közeli kikötobe.
-Te jo ég muszáj elmesély mindent-ujjongott
Leültünk a kandallo elé egy üveg borral és elkeztem mesélni.

Sziasztok!Ezer bocs a helyesirási hibákért meg az ékezetekért de elég nehéz megszokmon a magyar karakterrel való irást.A következő fejezet azt hiszem csak szombaton lesz mert hétközben vizygáim vannak és nem tudok irni.Ha netán lesz egy kis szabad időm és hamarabb befejezem a 3. fejezetet,akkor fel is töltöm a blogra.