- Elnézést, de ezt muszáj felvennem. -kirohantam a szobából nem törödve a többiek értetlenségével és miután felvontam a pajzsom válaszoltam.
Nem könnyű bármit is titokban tartani mikor a házban mindenki szuper jó hallásal rendelkezik.
-Igen -szóltam bele a készülékbe.
-Szia, szükségünk volna rád! Meggyűlt a bajunk pár vámpírral, és egyedűl nem birnánk velük. -felelte Lucas a vonal másik végén.
Mielött eljöttem volna Erdélyből és az irányítást rábiztam volna Lucasra megígértettem vele, hogy bármi baj van, vagy csak szükségük van rám azonnal szólnak.
-Rendben. Hol és mikor találkozunk?
-Istambul, Green Park hotel holnap este nyolc. Neked megfelel?
-Persze akkor holnap este.
Utáltam az ilyen munkákat, de nincs más választásom. Mióta én vettem át az irányítást sok minden változott, de még így is elkerülhetetlenek az ilyen helyzetek. Vannak akikkel végűl megtudunk eggyezni, de legtöbben makacsok és inkább a harc mellett döntenek, aminek soha nincs jó vége.
Visszaérve elmondtam a többieknek, hogy közbejött egy sűrgős dolog és holnap Istambulba utazom.
-Szeretnéd, ha ma inkább otthon aludnék, hogy kipihenhesd magad?-kérdezte Oliver, mikor már a többiek menni készültek.
- Nem, inkább azt szeretném ha velem maradnál.
Miután mindenki elment, mi is visszavonultunk a szobámba.
-Meddig leszel távol? -kérdezte Oli miután már mindeketten az ágyban voltunk.
-Nem tudom pontosna,de nem több egy hétnél -feleltem egy csók kíséretében.
-Hiányozni fogsz
-Te is nekem
-Most már le kéne feküdnünk, holnap hosszú napod lesz.
Ezt most komolyan gondolja? Egy kerek hétig nem fogom látni és azt hiszi, hogy nekem most aludni van kedvem?
-Nekem más terveim vannak ma éjszakára. -feleltem egy mosoly kíséretében és, hogy mégjobban értse mire célzok kezem a mellkasárol elkezdtem lejjebb csúsztatni.
-Baby ha most nem hagyod abba nem leszek képes visszafékezni magam.
-Nem is ez a célom vele -nevettem fel majd kezem végre célba ért az alsójában.
Neki sem kellett ennél több győzködés. Egy hírtelen mozdulattal maga alá fordított és birtokba vette melleimet.
Eléggé fáradtan ébredtem, mivel a múlt éjszaka elég hosszúra sikeredett. Képtelen voltam őt elengedni. Mindig többet és többet akartam, tudván, hogy most egy hétig nem láthatom. Este hétre megérkeztem a szállodába, így még volt időm lezuhanyozni és átőltözni mielőtt találkoznék a többiekkel. Pontban nyolckor csatlakoztam a többiekhez a szálloda nagytermében, hogy megbeszéljunk minden részletet.
Oliver
Rettentő nehezen telnek a napok Sam nélkül. Nagyon hiányzik még így is ,hogy naponta beszélünk telefonon. Mivel hamarabb végeztek a munkával így két nappal hamarabb hazajön. Hogy hamarabb teljen az idő elmentünk a többiekkel a hegyekbe sátorzni, de még ez sem segített. Csak ő járt az eszembe. Szerencse, hogy holnap már itt lesz velem.
A gondolataimból apa rángatott ki.
-Oliver gyere le, megbeszélést tartunk.
Lesiettem az emeletről az ebédlőbe és leültem a szokásos helyemre.Valami nagyon komolyról lehet szó mivel apa és Chriss arca elég komor volt.
-Elég nagy bajban vagyunk! -kezdett bele apa.-Chrisnek látomása volt a tanácsról, akik ide jönnek mégpeddig miattunk.
-De mégis miért?Mit tettünk? -vágott közbe Nath.
-Nem tudom mit árthattunk nekik és mi a céljuk velünk de a tanácsot ismerve semmi jó -felelte apa.
-Mit tudsz róluk? -szóltam most én közbe.
-A tanács évezredekkel ezelőtt alakult. Az első vámpírok alakították, azért, hogy megvédjék a fajtánkat. Nem lehet tudni kik voltak ők és, hogy mi történt velük. Az első tanácstag akiről bármit is lejegyeztek az Vlad Tepes más nevén Drakula gróf. Nála kegyetlenebb vámpírt nem ismert a fajtánk. Sajnos tudtommal mai napig az ő törvényeit alkalmazzák. Az ő halála után, fia, Marcus vette át a hatalmat de róla nem tudok túl sokat, mert egy csata során megölték. Hogy ki követte őt a tronon azt seki sem tudja.
-És akkor most mit tehetünk? -kérdezte anya elkeseredetten.
-Harcolunk vagy meghalunk.
Sam
Mivel megtudtam eggyezni a vámpírokkal békés úton, így elkerültük a vérengzést. Lucassal nem volt sok időnk beszélgetni, mert sietnie kellett vissza a társaság székhelyére, nekem meg már nagyon hiányzott Oliver.
A repülőn még felhívott Oliver, hogy mégsem tud kijönni elém, mert közbejött valami fontos. Valami nyugtalanított a mondandójában és a hangneme is furcsa volt. Még emésztettem magam egy kicsit de végül eldöntöttem, hogy hagyom az egészet. Túl paranoiás vagyok. Nem akartam iderángatni Ameliet a reptérre, így inkább fogtam egy taxit és avval mentem haza. Senki sem volt otthon, így elindultam zuhanyozni és kipakolni.
Amint beértem a szobába látomásom lett. A katonáim szemtől szembe Santosékkal, majd egy oriási tábortűz és körülőtte a katonáim.
-Neeeeeeem! -ordítottam bele a szoba csendjébe.
Ez nem történhet meg...
