1.fejezet

A nevem Samanta Turner és a történetem 300 évvel ezelött kezdödött.Oriási vihar tombolt, a szél fákat döntött ki, az ut csuszós volt és a hotól alig lehetett látni.Haza igyekeztem a kocsimmal mikor arra lettem figyelmes , hogy egy teherauto jön velem szembe és én már semmit sem tehetek. A következő pillanatban arra eszméltem ,hogy a kocsim az ut közepén pörög, majd egy hangos dudaszó és egy becsapodás. Pár orával késöbb a hullaházban tértem magamhoz. A ruháim szétvoltak szakadva és tocsogtak a vértől,viszont rajtam egy árva karcolás sem volt.Furcsán éreztem magam de nem rosz értelemben, az agyam egyfojtában pörgött,régi emlékek jutottak eszembe és dolgok amiket rég elfeldetnek hitte.A hallásom és látásom is sokkal jobb lett mint azelött.
A hullaház kijáratánál találkoztam elöször Tiffanyval és Matthew-val.Ők már nagyon rég halhatatlanok.Tiffnek van egy nagyom érdekes képessége.Előre látta mi fog velem történni de megakadályozni már nem tudták de felajánlottá, hogy tartsak velük,náluk addig marathatok ameddig jolesik.Mivel mindenki ugy tudta, hogy pár orával azelött meghaltam egy balesetben , nem mehettem haza igy beleeggyeztem , hogy velük megyek.
Elmagyarázták mi történt velem , minden kérdésemre késségesen válaszoltak és mindenbe a segitségemre voltak.Elég hamar kiderült,hogy nem vagyok olyan mint a többi halhatatlan.Én az agyam 100 %-át használtam mig a többiek csak az 50%-át,és nem csak ebben különböztem, a képességem is nagyon furcsa volt ,ehez hasonlot még nem láttak.Képes voltam lemásolni mások képessegét és bármikor felhasználni azt.Nagyon gyorsan tanultam, elég volt egyszer látni vagy hallani valamit ahoz, hogy megjegyezzem.Néhány évig velük éltem , de ugy döntöttem elmegyek egy Világkörüli utra és megismerkedem más népek kulturájával.
Rengeteg barátot szereztem utjaim során és sokat tanultam tőlük.Éveken keresztül csak utygattam mig végűl ugy döntöttem visszaköltözök Amerikába.Itt futottam össze Amelievel és Tomasszal.Amelie a legjobb baratnőm volt a baleset elött, Tomas peddig osztájtársam.Sose hittem volna, hogy ők ketten valaha összejönnek,de egyrészt örültem is neki,összeillenek.Kiderült,hogy hozzám hasonloan ők is halhatatlanok. Eggyüt éltünk egy ideig ,de sajnos elég hamar szétváltak az utjaink.Nem tudtam sok ideig egy helyben maradni igy máshova költöztem.Probáltam a magánéletemre koncentrálni egy ideig de nem igazán sikerült.Féltem belebonyoldni jobban egy kapcsolatba mivel nem öregszem, igy hosszab ideig nem maradhattam egy férfi mellet sem.Már nagyon hiányoztak Amelie-ék igy most ujra eggyüt élek velük és nevelt fiukkal Johnnal Romániában.A halhatatlanoknak nem lehet gyermekük,igy sok éves probálkozás után örökbefogadás mellett döntöttek. keresztűl.Johnt 3 honapos korában fogatták örökbe.Most 19 éves , eggyidős velem.A külvilág ugy tudja, hogy Amelie,John és én testvérek vagyunk,az igazságot nem árulhatjuk el nekik.Amelie 23 éves volt amikor átváltozott,Tomas peddig 24.Egy picit idegesitő, hogy Amelie nagyobbnak néz ki mint én, mivel a valoságban én Tomasszal voltam eggyidös, de sajnos én hamarabb lettem halhatatlan, igy örökre 19 maradok.John és én beiratkoztunk a helyi egyetemre , hogy fentarcsuk a látszatott.Nem igazán érdekelt mit tanitanak , mivel amire eddig kiváncsi voltam,vagy meg akartam tanulni azt már megtettem,és amugyis az uj anyag sem okozna nehézséget.Amelie-ék egy évvel ezelött költöztek ide , de a házat közösen épitettük mivel megeggyeztünk, hogy valamikor én is ideköltözök hozzájuk.Elég gyakran jöttem látogatoba hozzájuk , igy a csoportársaim nagy részét már ismerem,és az is nagyrészben rásegitett, hogy a helyi szorakozohely tulajdonosa vagyok.Imádok bulizni,igy jo ötletnek tünt megvenni helyet.Ahoz képest,hogy elégg kis városban élünk majdnem mindig teltház van.Szeretek itt élni,nincs nagy nyüzsgés és a Green családdal sosem unatkozom.Halhatatlanok réven minden hülyeséget kiprobáltunk,nem számitott mennyire veszélyes.Odavagyunk a sebességért és az extrém dolgokért.Sajnos John nem nem vehetett részt mindegyik kalandunkban mivel ő ember.
Ma lesz az első napom az egyetemen, amit már előre utálok.Nem tudnak leadni semmi ojasmit a tanáraim amit már ne tudnék,és még ráadásként mindenki engem fog bámulni ujdiák révén.Hiába vagyok már majdnem 300 éves még mindig utálom ha bámulnak.Szerintem ezt sose fogom megszokni,peddig elég gyaktam elöfordul.Csak második félévtől csatlakoztam a többiekhez , igy nem meglepő hogy idegennek érzem magam egy kicsit.A többieknek egy fél évük volt a megismerkedésre,már kialakultak a csoportok meg a baráti körök,de nem lesz nehéz összebarátkozni velük, legfejjebb ha nem megy zökkenömentesen majd besegitenek a képeségeim.Tudom , hogy ez nem fair és igazság szerint nem is nagyon használom öket,de ha majd muszály lesz kivételt teszek.Ahogy az egyetemhez értünk John csatlakozott is a haverjaihoz és én magamra maradtam.Amint beértem az udvarra,röktön éreztem,hogy valami nincs rendjén.Mikor a jobbra pillantottam már röktön láttam mi volt az ami engem nyugtalanitott.Vámpirok.Heten voltak és mind engem néztek.Nem tudtam mire számitcsak,de abban bisztos voltam,hogy nem veszéjesek,és még ha azok is lennének a képességeimnek hála simán letudnám öket gyözni.Nem szerettem másokat bántani,de sajnos az évek során elég sokszor kellett eröszakhoz folyamodnom,mivel mások is megtudták mekkora erővel rendelkezem és megakartak ölni.A halhatalanokat nagyon nehéz megölni.Egyedűl egy halhatatlan képes megölni egy máikat ugy , hogy tört döf a szivébe ,de ezáltal a megölt halhatatlannak az ereje is rászal.Senki más nem képes ártani nekünk,bármivel is probálkozna.Más lények képességei hatással vannak a halhatatlanokra de nem árthatnak nekik. A töprengéből Ray hangja zökkentett ki.
-Szia szépségem!-monta és a karjaiba kapott.
-Szia Ray-válaszoltam nevetve,dehát mi is tehettem volna ö már csak ijen.
Rayt és pár haverját mág a nyáron ismertem meg egy bulin.Azota is joban vagyunk,habár Ray probált már felszedni egy párszor.
-Végre itt vagy,már hiányoztál.
-Te is nekem,és mi ujság ,hogy vannak a többiek?
-Ezt te magad is megkérdezheted tölük,épp itt jönnek.
Amint megfordultam Lana a karjaiba zárt,majd miután ő elengedett Jaketől is kaptam egy nagy ölelést.
-Ugy örülök,hogy megjöttél,annyi mesélnivalóm van-mont Lana és el is rángatott magával,még a fiuktól sem volt időm elköszönni.
Lanaval az osztályterem felé igyekeztem , amikor hirtelen beugrott egy látomás.A látomásban Nathan , eggyik a vámpirok közűl megdobja Lanat egy hogolyoval.Még mielött a hogoly Lananak csapodott volna elérkeztem kapni.Lana csodálkozó tekintettel nézett rám,de én nem is törödtem vele,egy szurós pillantást küldtem felé,akit épp párja Sophy szidott le a felelötlen viselkedéséjért.Megkellett tudnom többet roluk,igy bekapcsoltam az eggyik képességem.A legfiatalabb vampircsajt Christinának hivták és neki a képessége a jövöbelátás volt.Ashley, Felix felesége mig Sophy peddig Nathané.Ashley az elemeket tudte irányitani,Felix képes volt mások képességét érzékelni,Sophy rá tudta kényszeriteni másokra akaratát,Nathannak nem volt semmi különleges képessége,de ő volt a legerösebb mindközűl.Paul Christina vérszerinti testvére,neki a képessége hasonlo a testvéréjéhez csak ő a jövő helyet a multat látja.Oliver volt az első tagja a Santos családnak.Őt Emma a nevelöanyjuk változtatta át.Olivel képessége elég érdekes.Eggyetlen érintéssel képes mindent megtudni valakitöl,meg a gondolataiba is képes beférközni az illetőnek.Többet nem tudtam megtudni roluk mivel Lana megszakitott kérdésvel:
-Ezt meg , hogy csináltad?
-Mit?-kérdeztem őt összezavarodva.
-Hogy kaptad ki a hololyot?
-Csak jok a reflexeim-montam majd gyorsan visszatereltem a témát az elöző beszélgetésünkre.Szerencsémre nem faggatott tövbbet a történtekről.
Egész délelött aról mesélt mik történtek a távollétemben, meg elmonta milyen furcsák Santoszék és még a Peter-el valo kapcsolatátról is részletesen beszámolt.
Miután végelett az oráknak megvártam Johnt a parkoloba,addig is megnézhettem magamnak mégegyszer a „vámpirjaimat” és rágyujtottam egy cigire.Imádtam cigizni,főleg,hogy nekem nem árthat mivel a tüdüm regenerálodik.Mind a hét vámpir engem bámult.Van aki feltünöbben,van aki probálta leplezni ,hogy engem néz,de nem tul nagy sikerrel.Ezzel a viselkedésükkel kiváncsivá tettek.Bekapcsoltam az eggyiket a sok képességem közül,mivel az évek során elég sok képességet gyüjtöttem össze,és megfigyeltem mire gondolnak.Mindannyian elégg nyugtalanok voltak mivel rajtam eggyikük sem tutta használni a képességét,de végül Felix megnyugtatta öket,hogy amugyis csak egy ember vagyok ,mit árthatnék nekiki.Ebbe eléggé nagyot tévedett,de mindegy addig amig ők nem ártanak nekem vagy másoknak addig nekem semmi bajom velük.Sose voltam az a fajta aki első benyomásból itél.
Miközben én a Santos családott elemeztem,megérkezett John is.
-Szia!Na milyen volt az első nap?-kérdezte majd adott egy puszit.
-Ne is kérdezd.Halálra untam magam.Menjünk inkább haza,rámfér egy ital.
-Felölem,már nekem is fáj a fogam egy sörre-majd beültünk a kocsiba és hazamentünk.