Gondolkodás nélkül száguldottam a közelben levő kastély romjaihoz.A látomás alapján itt csapnak majd össze a katonáim Santosékkal. Rettegtem attól,hogy elkések. Minden az én hibám. Miért nem voltam figyelmesebb? Ez az egész elkerülhető lett volna. És miért pont Santosék? Mit tettek és miért küldte rájuk Lucas az embereimet? Nem volt több időm ezzel foglalkozni, mert megérkeztem a romokhoz és szerencsére időben. Amint beléptem a romok közé, mindannyian felém fordították a fejüket, de senki nem mozdult. Elkezdtem Franklin felé sétálni,de mikor majdnem odaértem, Oliver mellettem termett és megprobált elrángatni de Franklin közénk állt. Mindketten támadopozícióba álltak és támadni készültek.
-Álj!-ordítottam feléjük. Frank engedelmeskedett és felegyenesedett támadó pozíciójából, majd visszament a többiekhez, de Oliver még mindig mozdulatlan maradt.
-Oliver, kérlek menj vissza a családodhoz.-mondandóm közben végigsimítottam arcán. Éjfekete szemeiben aggodalom tükröződött. Látszott rajta,hogy mondani akar valamit,de nem tudja megtegye-e?
-Sam, te nem tudod kik ezek és mire képesek.Gyere velem ott talán nagyobb biztonságban leszel mind itt.
-Jobban ismerem őket mind gondolnád. Nyugodj meg. Nem fognak bántani sem engen sem titeket
-Ezt honnan tudod?
-Majd később mindent elmesélek,de most kérlek menj vissza a családodhoz. Bizz bennem.-még hezitált egy pillanatig,aztán visszament a családjához.
Oliver
Nem értek semmit. Mit keres ő itt? És a tanács katonája miért halhat rá? És azt mégis hogy értette, hogy jobban ismeri őket mind gondolnám? Azt is tudja,hogy vámpírok? De várjunk csak, ha tudja róluk, hogy vámpírok akkor rólunk is tudnia kell. Nem az nem lehet. Rettenetesen féltem őt. Nem bocsátanám meg magamnak ha valami baja esne. Nem volt időm tovább gondolkodni, mert Sam elkezdett a katonák felé sétálni .Minden önuralmamra szükségem volt, hogy ne menjek utána.
-Szerbusz angyalkám rég láttalak-mondta a katonák vezetője.
Milyen angyalkám?Mégis,hogy képzeli?
-Szia Frank.-mosolygott rá Sam majd megölelte.
Ez lehetelen. Most már tényleg semmit sem értek.
Sam
-Hiányoztál!-mondtam az én nagy mackómnak.
-Te is nekem.-felelte miután letett.-Gyakrabban jöhetnél látogatóba.
-Igaz,de neked sem tíltottam meg, hogy meglátogass.
-Tudom kicsim, de rengeteg munkánk van és a vámpírok nem kérhetnek csak úgy szabadságot plusz, hogy a főnöknőnk egy hárpia -felelte nevetve.
-Adok én neked hárpiát.-nevettem vele együtt majd jól oldalba böktem.
Akámennyire is jól szórakoztunk, ideje volt komolyra fordítani a dolgot és végre megtudni, hogy miért vannak itt.
-Frank megkaphatom a levelet? -nyujtottam felé a kezemet.
-Természetesen.-benyult a kabátja zsebébe és előhuzott belőle egy borítékot és a kezembe nyomta.
A boríték viaszpecséttel volt lezárva amibe a tanács címere volt rányomva.Óvatosan kinyitottam, majd olvasni kezdtem a levelet. A levélben nem volt semmi komoly. A katonák csak figyelmeztetni jöttek Santosékat, hogy a létszámuk nagyobb a megengedetnél, így ne fogadjanak be vámpírokat vagy alakítsanak át embereket.
-Santosek védetséget élveznek!-jelentettem ki, majd mindenki szeme láttára széttéptem a levelet.
-Rendben,ahogy óhajtod.
Látszott Franken,hogy nem ért eggyet a döntésemmel ,mivel Oliver nem épp a szíve csücske. Úgy szeretem Franket, mint a saját apámat,de most nem érdekelt senki véleménye. Santosék nem olyanok mint a többi vámpír. Nem ártanak senkinek, úgy élnek mind bármely más halandó. Ezért a mai naptól kezdve védettséget élveznek.
-Lucassal beszélek én később,emiatt nem kell agódjatok.
-Te tudod...-húzta Frank a száját.
-Jaj Frank ne légy már ilyen. -feleltem miközben adtam neki egy puszit és megöleltem.
-Mindig is tudtad mivel ’kenyerezhetsz’ le.-nevetett miután elengedtük egymást.
-Na jó most már elegem van!-szakított félbe minket Oliver- Elmagyarázná nekünk is valaki mi folyik itt?
A szemeiből csak dühöt lehetett kiolvasni, és nem értem,hogy miért. Mi dühíthette fel ennyire? A kíváncsiságom nagyobb volt mint az akaraterőm, így bekapcsoltam a képességem, de amit a velem szemben állók gondolataiból kiolvastam ledöbbentett. Santoszék utálják a tanácsot, és a módszereiket is. De miért? Nem is tudnak semmit a tanácsról és amit tudnak is hibás. Sok mindent tisztáznunk kell azt hiszem.
-Mindent elmondok,csak nyugodj meg-mondtam Olivernek,de ő erre még dühösebb lett.
-Hogy kérheted, hogy nyugodjak meg, mikor itt vannak ezek a talpnyaló katonák -mutatott Frankék felé-és még az sem tudjuk, hogy miért, te meg itt jopofizol velük .Eggyáltalán honnan ismered őket? Teljesen ki volt kellve magából, még sose láttam ilyennek. Nath és Felix minden eggyes léptét követték, nehogy valami hűlyeséget csináljon.
Az előbbi kijelentésével Franknél is kiverte a biztositékot, aki nem is tűrte szó nélkül.
-Na ide figyelj kölyök,az egy dolog, hogy minket sértegetsz, de azt már nem tűrőm, hogy Samantával így beszélj.
Mondandoja végén támadó pozíciót vett fel és tett pár lépést Oliver felé.
-Frank álj meg,ezzel csak rontassz a helyzeten. Menj vissza a többiekhez,majd én mindent elmagyarázok nekik.
Még hezitált pár pillanatig majd visszament a többiekhez.
-Na szóval mit szertnétek tudni?-fordultam Santosék fele.
-Mit akarnak tőlünk a tanács tagjai? Miért hallgatnak rád a katonák?Honnan ismered őket?...
-Nyugi, egyszerre csak egy kérdésre tudok válaszolni.
Nagy levegőt vettem majd folytattam.
-Frankék egy figyelmeztetést jöttek átadni a tanács részéről. A családotok létszáma már így is nagy, ezért a tanács megkér titeket,hogy ne fogadjatok közzétek több vámpírt vagy változtassatok át embereket.
-Ezt nem veszem be! Mégis mióta küld a tanács figyelmeztetéseket? Azok kegyetlen gyílkosok!
-Nem, Nath, nem azok! Az idők során sok minden változott. Nem ölnek meg senkit, próbálnak békésen kieggyezni velük.
-És ha nem sikerül kieggyezni velük?Akkor mi lesz?
Erre nem feleltem,de a hallgatásomból mindent megértett.
-Na látod erről beszélek.
-Nem kell semmi miatt aggódnotok, soha senki nem árthat nektek, még a tanács sem. Mától védettséget élveztek. Pát napon belűl kaptok majd egy ezt bizonyító okmányt is.
-Ezt most nem értem,az előbb még figyelmeztetést kellett átadniuk, most meg védettséget élvezünk?-kérdezte Carl.
-Igen így van mostantól védettséget élveztek, a figyelmeztetést feletjsétek el.
-Mi közöd hozzájuk és miért hozhatsz ilyen hatású döntéseket?
Kicsit féltem a reakciójuktól, de nincs más választásom el kell mondanom az igazat nekik.
-Én vagyok a tanács vezetője.
Mindannyian lefagytak és tekintetük értetlenséget tükrözött.
-Ez most valami vicc?-kérdezte Nath -Ez azt jelent,hogy a figyelmeztetést is te küldted?
-Nem, azt Lucas kűldte. Mikor eljöttem a tanács székhelyéből az irányitást rábiztam, de a fontosabb kérdésekben még mindig én konzultálok velük.
-És mégis hogy kerültél...-tette volna fel a kérdést Carl de Oliver félbeszakította.
-Elég!Nem akarok többet tudni!Mindvégig hazudtál nekünk!
-Nem hazudtam,csak nem meséltem a tanácsról, és ha már itt tartunk te sem szóltál arról,hogy vámpír vagy.
-Minek?Úgyis mindvégig tudtad és egy szót sem szoltál!
-Mert azt szerettem volna ha te mondod el.
-Mégis hogy lehetsz ilyen állnok? Undorodom tőled! Kihasználtál engem és a családom is!
Oliver a következő pillanatban elhagyta a romokat, de nekem nem volt erőm sem beszélni, sem utána menni.Csak néztem a hűlt helyét. Rettenetesen fájt amit a fejemhez vágott. Mégis, hogy ismerhettem ennyire férre? És én még azt hittem szeretett.
-Mindennek vége -mondtam, de hangom inkább suttogás volt és még a könnyeim is megeredtek.
Ebben a pillanatban még nem tudtam, hogy ez elöbbi mondatom mennyire igaz volt.
