Sam
Hazafelé tartottam az egyetemről. Ma volt az utolsó vizsgánk, így két hétig szabadok vagyunk. El kell utazzak Montrealba elintézni pár papírt az ottani cégemnél, és utána csatlakozunk Santosékhoz Franciaországban. Ameliek is velem jönnek, s míg én intézem a dolgaimat, ők szétnéznek a városban.
Este kilenckor indul a gépünk és addig mindent be kell pakoljak az útra. Sose voltam jó az ilyesmiben. Mindig viszek magammal egy csomó ruhát, amiből persze a felét sem hordom. Most a ruhák mellett még sífelszerelést is vinnünk kell, csak annyi a szerencsénk, hogy magán gépen megyünk, így nincs megszabva mekkora súlyt vihetünk magunkkal. Majdnem hasra estem, mikor beléptem a házba a bőröndök miatt. Ameliek csomagjai már az előszobában várakoztak, de ők nem voltak itthon. Beljebb lépve megpillantottam egy cetlit az asztalon:
Elmentünk vásárolni még pár cuccot az útra. A kaja a sütőben van. Körülbelűl 5-re itthon leszünk.Puszi.
Amelie.
A sütő felé vettem az irányt és kivettem belőle az edébem. Megmelegítettem, majd leűltem enni. Miután befejeztem kiültem a teraszra egy sőrrel és rágyújtottam egy cigire. Amikor a szobámba mentem, már elég késő volt. Hogy megkönnyítsem a pakolást belenéztem a jővőbe, így már tudtam miket kell bepakolnom. Probáltam csak a legszükségesebb dolgokat bepakolni de még ígyis 3 bőröndöt megtöltöttem.
Mire végeztem Amelieék is visszaértek. Elmentem gyorsan, lezuhanyoztam és felöltöztem. Kiértem a nappaliba, addigra a fiúk kihordták a csomagokat a kocsiba, így készen voltunk az indulásra.
A repülőút nagy részét átaludtam. Landolás után egyenesen a lakásom felé vettük az irányt, majd miután lepakoltunk elmentünk körbenézni a városban.
Olyan 12 felé bementem a céghez elintézni az ügyeimet, de mivel nem sikerűlt mindent befejezni, ezért vasárnap kora reggel még bementem. Ameliekkel a reptéren találkoztam, és amint én is megérkeztem indultunk is Franciaországba. A repülő Grenobléban landolt, innen kocsival kellett tovább mennünk. Láttam előre, hogy csúszós lesz az út, így egy négy kerék meghajtású kocsit béreltünk ki. Mikor megérkeztünk Santosék nyaralójához csak Emmát találtuk otthon.
-Sziasztok,annyira örülök, hogy itt vagytok. –mondta mosolyogva, és mindegyikünket megölelt.
-Szia!Hát a többiek?
-Fent vannak a pályán. Én is csak azért jöttem le, hogy főzzek valami ebédet nektek.
-Hát akkor én azt hiszem ebéd után csatlakozom hozzájuk. Ti nem jösztök?
-Én ma meg nem megyek, itt maradok addig és beszélgetek Emmával -felelte Amelie.
-Mi megyünk -mondták a fiúk egy ravasz mosoly kíséretében.
Miután elfoglaltuk a szobánkat és ettünk, elmentem felöltözni. Mire leértem a fiúk már teljes harci díszben vártak az ajtóban. Felvettem én is a bakkancsom és elindultunk a felvonókhoz. Úgy döntöttem meglepem Olivert, így beindítottam az egyik képességem. Pár másodperc múlva már tudtam hol van. Az egyik fekete pályán síelt a többiekkel. Mivel gyorsabb volt náluk megállt a pálya szélén, hogy megvárja őket. Remek ötletem támadt. Kihasználva azt, hogy nem figyel gyorsítottam a tempómon és felé vettem az irányt. Mire észrevett már nem tudott tenni semmit. Elég furcsa pozícíóba értünk földet, és majdnem kitőrt belőlem a nevetés mikor megláttam Oliver zavarodott és íjedt képét, de visszafolytottam. Még mindig csak bámúlt és szóhoz sem jutott. A sisak és a síszemüveg miatt nem ismert meg. Nem bírtam tovább és elnevettem magam.
-Na szépfiú hiányoztam?-kérdeztem miközben levettem a szemüvegem és megcsókoltam.
-Sam! -ejtette ki a nevem egy mosoly kíséretében, majd kezeit a derekam köré fonta. -ez aztán a meglepetés. De ugye tudod, hogy ezt még visszakapod.-jelentette ki majd hírtelen befordúlt, így most ő volt felettem.
-Júj, na most aztán megíjedtem -gúnyolódtam vele.
A következő pillanatban lecsapott ajkaimra és vad csókolozásba kezdtünk.
-Menjetek szobára! -mondta Nath nevetve.
Csak ekkor vettük észre, hogy mindenki mellettünk áll és nevet. Nagy nehezen elszakadtunk egymástól és folytattuk a sízést, de most már együtt. Mikor visszamentünk a házhoz, semmi másra nem vágytam csak egy forró fürdőre. Este mindannyian leültünk a kandalló elé borozni. Valószínűleg elaludhattam, mert a következő dolog amire emlékszem, hogy Oliver karjaiban ébredtem a szobámban.
Reggeli után felmentünk síelni, még ebédelni sem jöttünk le, csak beültünk ,az egyik pálya melletti étterembe. A család nagy része elugrott a közeli városba szétnézni, és csak holnap este jönnek vissza. Csak John,Chris és Paul maradtak itthon, de 10 fele mindhárman elhúztak bulizni, így kettesben maradtunk Oliverrel.
Felmentem a szobámba zuhanyozni és átöltözni. Felvettem a kedvenc hálóingem, ami nem takart túl sokat, de nem is ez volt a cél és átmentem Oliver szobájába. Épp akkor szált ki a zuhany alól, mikor beértem. Csak egy törölköző fedte izmos testét. Egy picit meglepődött mikor meglátott, de nem igazán hagytam neki időt a töprengésre vagy a beszédre. Odasétáltam hozzá, a kezeimet a nyaka köré fontam és megcsókoltam. Innen már nem volt vissza út. A kezét a fenekem alá csúsztatva felemelt és a lábaimat a dereka köré kulcsolta. A következő pillanatban megindult velem az ágy felé és lefektetett rá. Elszakadva ajkaimtól, nyakamat kezdte el behinteni csókokkal. Én sem tétlenkedtem, kezemmel a melkasát simogattam. Egy pillanatra megállt és mélyen a szemembe nézett, majd ismét lecsapott ajkaimra. Abban a kis időben míg rám nézett, rengeteg érzelmet tükrözött a szeme, de legfőképpen mérhetetlen szerelmet és vágyat. Elhúzódott tőlem egy picit,de csak addíg, míg levette rólam a hálóingem. Melltartó nem volt rajtam, így csak egy szál tangában feküdtem a karjaiban. Elkezdte kényeztetni a melleimet, ezzel elérve,hogy egyre jobban kivánjam őt.
Az előjáték eléggé hosszúra sikeredet. Kiakaruk élvezni egymás közelségét. Feltérképeztük, egymás testének minden egyes centiméterét, majd a lényegre tértünk. Még soha nem volt ilyen jó senkivel, még Marcusszal sem. Nem tudtam betelni vele. Egész éjszaka szeretkeztünk. Hajnalba Oliver karjaiban ért az álom.
Oliver
Nem tudtam betelni, a karjaimban fekvő angyal látványával. Olyan békésen aludt. Még mindig nem jön, hogy elhidjem, hogy ő az enyém, és szeret engem. Hozzá hasonlóval, még nem találkoztam.
-Szia!-köszönt mikor felébredt,és rám mosolygott.
A gyomrom is beleremegett a látványba. Ilyenkor bármire rá tudna venni, nem tudnák neki nemet mondani.
-Szia!-feleltem pár másodperc múlva és kézfejemet, végighúztam puha arcán. Éreztem, ahogy megremeg érintésem alatt, és lecsukja szemét.
-Hogy érzed magad szerelmem?
-Csodálatosan, annak a férfinak a karjában fekszem, akit a világon a legjobban szeretek.
Ezek a szavak a csontom mélyéig hatoltak. Leírhatatlanul boldoggá tettek előbbi szavai.
-Szeretlek.-csak ennyit volt képes kinyőgni.
-Én is téged.
Sam kezei egyre lejjebb merészkedtek a testemen, míg végűl elérték céljukat. Felmorogtam.
-A srácok hazaértek, most nem túl jó ötlet, egymásnak esni, és amúgy sem vagyunk valami csendesek.
-Te tudod.-mondta egy kaján mosoly kíséretébe, és abbahagyta kínzásomat.
Nem tudtam, mire véljem az előbbi mosolyát de hamarosan megtudtam. Kiszált az ágyból és a fürdő felé vette az irányt, de nem akárhogy. Meztelen testét úgy ringatta, hogy egy férfi sem lett volna képes neki ellenállni. Á ez a nő! Gondoltam magamban, kipattantam az ágyból és karjaimba kapva, a zuhanyzóig meg se álltam. Most már nem érdekelt ki hall meg minket, csak ő meg én számítottunk.
